2007.11.18. 10:21 | emmácska | Szólj hozzá!
Éjjel bejött a szobámba Emil. Tudom, hogy beszélgettünk néhány szót, de annyira hulla voltam, hogy nem emlékszem semmire. Csak az érzés jutott most, így utólag eszembe. Annyira jó volt, hogy itt volt egy kicsit mellettem, még ha csak néhány percre is. Nagyon szeretem őt, még ha az idő nagyrészében a félelmetes apát is játsza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmacska.blog.hu/api/trackback/id/tr86232822
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
