Emma

Beszéltünk azóta Emillel...egyszer...még mindig beteg, de már jobban van, én is így vagyok ezzel. A legrosszabb kombináció: beteg-orvos-férfi...;) Minden ok. Elfogadom őt, és szeretem őt olyannak, amilyen, szükségem van rá.Mégsem vágyom haza. Le akarom tudni a vizsgáimat, addig…

Majd nemsokára írok erről drámaibban...tehát úgy, ami megközelítené a valóságot, mégsem lehet leírni szavakkal, mondatokba szedni úgy, hogy azt teljesen át tudjam adni...A tények: nincs alvás, nincs pihenés, sivár, egyhangú és szürke minden nap. Amivel viszont a nap minden…

Nem tudom, nem tetszett a Karácsony. Jó, most elegem van a finomkodásból, szar volt.Tanulnom kellett volna, és nem lett volna baj, ha közben a családdal is vagyok, nem erről van szó. Csak az nem hiányzik, hogy hazamegyek, a vizsgaidőszak közepén vagyok, nagy időáldozat minden, és…

Állok a szélben. A jeges szél az arcomba csap, erősen, hirtelen, vízesen, kitisztítja a fejem. Szinte súrolja az arcom, megsebzi, felkarcolja.Sötétkék szemeim feketén szelik át a messzeséget, látják a távot, amit a lelkem bejárna...repülne..sebesen, messze, őrülten, majd…

Előzmények:Hát abszolút nem lettem jobban, sőt...nagyon fájt már mindenem, szúrt a hasam, a hátam, lázas lettem, és ugyanúgy szédültem, és nem ment le a gyomromba semmi. Ezenkívül meg nagyon necces volt a vizsga, még akkor is az lett volna, ha a toppon vagyok...de így?!Peti már…

Nem fog sikerülni. Nem fog, ebben biztos vagyok. És ha nem sikerül, félek, hogy nem tudok felállni. Egy tragédia a családi életem, nincs is másom, csak ez. És ha ez sem sikerül?! Miért vagyok ennyire gyenge? Miért nem lehetek valaki egész más? Egy boldog ember, aki nem vágyik túl…

Fura álmom volt az éjjel. Ez is olyan nagyon valós álom volt...tisztábban láttam a dolgokat még annál is, mint a valóságban...egy gyönyörű szép hotelban voltunk, minden vakítóan fehér volt, és aranyszínű. Megnyugtató érzés volt, és ámulatba ejtő. És egy férfival…

Ugyanakkor meg törnek rám boldogságrohamok, mert pénteken hazautazom Karácsonyra, és utána "már csak" 3 vizsgám lesz, azután meg 2,5 hét pihenés a bátyusokkal!!! :)) Csak a mérlegen múlik, hogy épp, melyik percben hova lendül...

Muszáj írnom, mielőtt el kezdek tanulni. Bár azt terveztem, hogy mától kezdve csak a tanulásé vagyok megint, muszáj írnom.Pszichológusom díjazná...díjazza...Éjjel megint velem Volt. Úgy, mint régebben. Megint minden éjjel ülünk a parton, a kis tó előtt, mely fölött a lemenő…

Megint első...de most nagyon örülök neki, nagyon nehéz menet volt!!! Féltem..."Ha mással teszel jót, magaddal teszel jót..." (Idézet Tőle...)Éjjel velem Volt, megérintette a kezem...láttam a mosolyát...megnyugtatott...I wish I could turn back the time...I wish I could…

Tegnap végülis úgy döntöttem, hogy lefekszem időben, a Mamám tanított erre mindig..."Kislányom, minél hamarabb fekszel le, annál hamarabb tudsz felkelni." Persze felnevelt ő is három fiút, akik orvosit végeztek, látta, hogy ez nem így működik, de egy kislányra még más…

Peti és Larry eljöttek ma hozzám, csak úgy meglepetésből, és hűh, nagyon-nagyon örültem nekik!!!! :) Csak egy órát voltak, mert tanulnom kell. :( És az is kár, hogy Emil nem tudott velük jönni. :( Annyira hiányzik már!! Most az sem zavarna, ha kioktatna mindenről, ha agyon…

Utolsó nap a suliban...ma is a legjobb lettem...ez most fogászat gyakorlat volt. De már komolyan, provokálnak nagyon...a gyakorlat vezető olyan kérdéseket tett fel, ami sokkal nehezebb volt a többiekénél. "Csak azért kérdezek ilyen nehezet, mert úgyis tudod..." Hát…

Gyötrelem volt reggel felkelni. A közöny sokkal jobban megnehezíti, mintha marcangolnám még magam pluszban. Kávé...és igyekszem minél többet enni, annak ellenére, hogy iszonyat hányingerem szokott lenni, kis szédülés, remegés, áh, csak a krónikus fáradtság tünetei...a fogkefe a…

Éjjel velem volt...nem úgy, ahogy szokott, úgy már régóta nem láttam. És ha ez tudatosodik bennem, sírógörcs ront rám.Csak egy emléket éltem újra, de már nem is emlékszem, melyiket...talán azt, amikor még kicsi voltam, és beteg, amikor Emil halálraijesztett, hogy szurit fogok…

Sok minden történt ma...Nagyon sokat dolgoztam...pedig nagyon nehezen indult a reggel. Ez a reggeli felkelés egy pokol így, hogy az embernek nincs ideje aludni, komolyan egy kínzás. De imádom az előadásokat, nagyon-nagyon érdekelnek mindig. Csak felkelni borzalom. Ma kicsit jobban…

Írtam már Mike-ról...imádom, a legjobb barátom.., most a suli miatt nem is tudunk annyit együtt lenni, és így közvetetten megoldódott a probléma, hogy vonzódik/dott hozzám...de annyira érzem, hogy ha annyit lennénk megint együtt, mint amennyit szeretnénk, talán igazán, mélyen…

Igen, végre...Végre-végre-végre lett valaki jobb nálam, így csak 2. lettem a csoportból a legutóbb írt teszten! Végre egy kicsit kikerültem a rivaldafényből, végre csökkent rajtam a nyomás, és amiért VÉGRE, az az, hogy végre azért tanulhatok, végre úgy olvashatok, hogy azért…

Oké...újabb két jó jegy...és újra mindenki csodál...és mindenki dicsér...és újra mindenki irigyel...De miért nem látják, hogy ez nem számít??? Hogy teljesen értelmetlen dolgokról beszélnek, és teljesen felszínesen élik a mindennapjaikat, pocsékolva, és nem törődve az…

A napok mennek...teljesítek a suliban, és nagyon jól teljesítek. Jók a jegyeim, mindig időben kész vagyok a feladataimmal, bár stresszelhetnék kevesebbet. Mennek a napok, egymás után, néha nagyon monoton, de biztonságos, és hozzák a sikereket...elmegy. Nehéz nagyon, de képes vagyok…

Azt mondtad lehet...emlékszem...emlékszem a Holdra, mely annyira fehéren világított azon az éjjelen...mikor mondtad, nem tudtam eldönteni, mi csillog jobban...a Hold fénye a tavon, vagy a szemed...szóval azt mondtad, lehet, hogy örökké tartson a pillanat, lehetünk örökre lelkitársak,…

Jah, és holnap utazom haza!!! Bátyusokkal hálaadási vacsi lesz szombaton, jön Michelle, Zsolti közeli barátja.., Jane, Peti barátnője, és Lucy, ő Emilé. Nagyon jó lesz, csak utána kezdődik a vizsgaidőszak, 8 hét a pokolban...

Tegnap leégett a szomszéd épület felső 3 emelete...én nagyban szobrászkodtam még a szobámban este 11-kor, mikor megszólalt Carry, a szobatársam, hogy nem ég a szomszéd kolégiumban a villany, és azért egy 18 emeletes épületnél elég feltűnő, ha egy ablak sem…

Áhhh...tegnap aztán mégis sikerült kiborulnom, és megint rájöttem, hogy mennyire hangulatember vagyok. Újabb katasztrofális rossz tulajdonság...Felhívtam a bátyáimat, kivételesen egy légtérben tartózkodtak- ez elég ritka eset, pedig egy lakásban laknak, lakunk. :D 1 órán…

Senki nem hiszi el, mekkora és mennyi áldozatot kell hoznia egy embernek, míg végül orvos lesz belőle. Én úgy érzem, hogy az életben nem tudok örülni semminek, nincs időm élni, az egész életemet erre áldoztam. De nincs más választásom!!! Érzem, hogy nincs...Szenvedek...elszívok…