:)
Az első vizsgám "excellent" lett!!! :))) A leges-legelső ebben a félévben!!! :) Fúh, hát jól összekaptam magam...és hát ezek után úgy érzem a többi is menni fog. Törekszem ugyanúgy arra, hogy évfolyamelső legyek...még szerencse, hogy a tesztek eredményeit is valamelyest ki lehet javítani vizsgán...fúh, meg most tényleg az lesz a legfontosabb, hogy szép félévet csináljak...ez az egyetlen, ami még maradt...lehetek tökéletes egy tökéletlen életben?!
Egyébként...már hónapok óta nem voltam a pszichológusomnál, de azt hallottam, bekattant...furcsa érzelemkitörései vannak, és fontolgatja a kórház, hogy kirúgja...nagyon durva, hogy hozzá jártam, és minden, minden titkomat és érzésemet megosztottam vele. Vagy csak a pszichológusok is kikészülhetnek?! Persze, gondolom, ahogy a sebészeket is megműtik...ööö, vagy inkább egy műhibához kéne hasonlítani, ami meg abszolút nem megengedett..szóval már nincs lelkiismeretfurdalásom, amiért nem járok hozzá, már nem kell azt éreznem, hogy ezért bekattanhatok...csak én vagyok az, aki irányítani tudja az életem..
Emil még mindig eléggé kivan. Kivan otthon mindenki. Nagyszerű ez az abszurd ellentétesség, hogy mikor én vagyok padlón, mindenki tök jól van, máskor meg épp fordítva...ááá..mindennap hívom, hogy jól vagyok, semmi baj. Öngyilkos sem leszek, eszem normálisan, a szívem is jól van, migrén is régen volt, meg egyébként is...újra az a jókislány vagyok, aki a húga...és tudja, hogy repülni is képes vagyok, ha nagyon akarok. :) Jaj, de valahogy mégis nagyon aggódik. Velük egyébként minden ok. Dolgoznak...élik Lucy-val a jegyesek életét. Elvannak Petivel, meg a szomszédokkal. Konkrétan semmi baj sincs, csak ez a szorongató feszültség, ami néha rájön a bátyámra. És nem tudok segíteni ezen...majd az idő...
Peti dolgozgat, meg tanítgat...most már annyit nem, hogy vizsgázunk. Holnapután vizsgázom fogászatból, épp elég elvárás van felém. :)) Egy nagy undormány ez a tantárgy, de ezt is meg kell csinálnom nagyon-nagyon jóra.
Jason-nel rengeteget beszélünk...nap mint nap, reggel-délben-este..nagyon "együtt élünk". Nélküle viszont nem bírok Larry-re gondolni, és arra, ami történt...egyedül nem megy, talán neki sem.
