Hm...a másik bátyám...aki sebész főorvos...aki apám helyett apám, szigorú, kemény, maximalista, tőlem talán még többet vár el, mint saját magától. Akinél csak az A vizsga a vizsga, különben menjél vissza javítani...aki még azt is megszabná, hogy mit reggelizzek, és ha egy nap nem hívom fel, akkor halálra sértődik...hjaj, akit így is imádni kell!!!! ;)
Most először nem kérdezte meg, hogy hányasra sikerült...most először örült úgy, ahogy én, csupán annak, hogy az egészet végig csináltam a teljesítés kényszere nélkül...csak azt adtam, ami amúgy is bennem volt. Nem kellett a legjobbnak lennem, úgy talán nem is sikerült volna...nagyon sokan jártak így.
Végre nem vesztünk össze egy vizsgán. :D
Jason-nel álmokat szövögetünk. Most megint felrejlett a remény sugár, hogy elvégzem a félévet. Miénk lesz a nyár. :) Inkább a nyár éjszakák, kivéve, amikor nem éjjel fogok dolgozni. :D Nem számít...semmi sem, ha végzek.
Alig várom, hogy végre hazautazzam, és Zsolti sírja elé álljak. És tudjak úgy elé állni, ahogy megérdemli...ahogy talán én is.
A jeggyűrű még mindig az ujjamon.
