Olyan jó ember szeretnék lenni, mint az egyik tanárom. Azt mondta, hogy anno mindent megtett azért, hogy sebész legyen. Éjszakákat kampózott át önszorgalomból, de rájött, hogy így nem látja a betegek arcát. Átment a belgyógyászatra, ott is kitette a lelkét, de rájött, hogy itt sem jó..zokogott a betegekkel...és arra a következtetésre jutott, hogy ilyen emberként nem lehet orvos. Pedig bármit képes lett volna meggyógyítani...ekkora önuralmat és öntudatot?! Hűha...
Én meg folyamatosan csak panaszkodom, hogy mennyit kell tanulni, hogy minden intézet hülyén csinálja, mindenen felháborodok, mindent annyira negatívan látok. Miért nem tudok olyan jó lenni, mint ő, mint Zsolti, vagy mint Emil és Peti?? Én miért, nekem miért kell ennyit szenvednem???
Nekem sokkal kevesebb értékem és tapasztalatom van, mint Nekik. Én így hogy lehetek orvos??? Imádnám, nem erről van szó...
Áh...miért nem lehetek boldogabb??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
