Sokan tesznek fel kérdéseket, melyekre azt hiszik nincsenek válaszok. Vannak. Mindig vannak válaszok. Nincsenek véletlenek, és ez pontosan azt jelenti, hogy mi irányítjuk a sorsunkat. És pontosabban, tisztábban, mint ahogy hisszük. Minden bennünk van, és a képesség, hogy irányítsuk is az életünket.
Én bízom benne, hogy ez mindannyiunk képessége, nem érzem magam kiválasztottnak.
Pontosan éreztem, a második vizsgám előtt, hogy nem fog sikerülni. De rájöttem, hogy nem a jövőbe láttam, hanem én magam irányítottam a jövőt. A harmadik vizsgám előtt kaptam egy jóslatot, bevillant egy kompromisszum, hogy hogy tudnám megcsinálni a vizsgám. Előtte este persze pörögtek a gondolatok a fejemben iszonyat sebesen, de tudtam, hogy csak úgy lehetek ura a helyzeteknek, ha letisztítom a gondolataimat, és kifelé figyelek, a jelekre, Istenre...így ha el kezdtem gondolkozni a jövőn, hogy vajon, hogy s mint lesz, lélegeztem, és kértem, hogy sikerüljön megnyugodnom.
Mert ha az az utam, hogy orvos legyek, akkor úgyis sikerülni fognak a vizsgák. Minden jól ment, sikerült. :) De ez semmi...másnap egyből letettem az utolsó vizsgámat is úgy, hogy nem készültem rá, szimplán IQ-ból...és értem, hogy mi történt.
Ez az egész nem hit kérdése, hanem puszta tapasztalás. Látom a jövőt, és meg is tudom változtatni, ahogy bárki.
Úgyhogy megvan ez a félévem is. :)))))))))))))))))))))))))
Emil kicsit izélt a jegyeimen, hogy lehetett volna jobb is, de van valami, amit ő nem tud...nekem az egyensúly kell...mindig, mindenhol, az élet bármely területén. Ami azt jelenti, hogy kítűnő bizivel nem lennék boldog, mert átlendülne a mérleg lapátja...soha többet nem fog érdekelni az átlag, mert megtaláltam valamit, amit sokan egész életük során keresnek hiába. Mégis kiválasztott lennék?!
Peti persze odavan, keresett is egyből időpontot nekem...:P
Holnap utazom haza...leírhatatlan érzés...sírnék, vagy nevetnék...de konkrétabban ez az az érzés, amiért imádok medika lenni, mert ilyenkor akkora önigazolást kapok, hogy elérem a teljesség érzését, aminél nincs felemelőbb érzés...egy erős cigi és napfelkelte a tetőn...és ezek azok a periódusok, amik átlendítenek a 10 éven...amiből meglesz lassan 5 év...bár még mindig nem tartok ott, hogy biztosan kiválasszak szakágat. Arc és nyaksebész szeretnék lenni, de ehhez olyan közel áll a fül-orr-gégész, és a szájsebész is. Mindenesetre nincs szebb terület az arcnál...
