Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogomat, nagyon jól esik, hogy ennyien kiváncsiak rá. Azt hiszem, eddig le voltak tiltva a kommentek, de megszereltem. ;)

Szerelmes vagyok, és én is úgy elmennék...itt hagynám ezt az egészet, és bejárnám a világot. Sivatagban vándorolnék, hegyi tavakban nézném az ég tükröződését, pici falukban telepednék le, majd mindig továbbmennék, amíg nem érzem azt, hogy elég volt.

Pedig a világ mind bennünk van. Nem kell ahhoz hatalmas keresésre indulnunk..csak nem szabad úgy élni, hogy az ember belefullad. Nehéz..mert nehéz változtatni, főleg azért, mert a körülöttünk lévők sem értenék meg. De tényleg vannak kiválasztottak..akik értenék/értik és csinálják. Larry...engem sosem engednének el, de talán én sem lennék elég bátor magam mögött hagyni az eddigi életem, hogy úgy éljek, ahogy a szél fúj.

Forrest Gump...abszolút jó példa..így kellene csinálnia mindenkinek, és a gazdagságból mindenki kapna..

Az orvosit sosem hagynám itt, de diploma után élhetnék végre...úgy, ahogy én szeretnék, szabadon...nem tudnám Emil útját követni..ő részt vett és vesz a tudományos életben, tanul, tanít, utazik konferenciákról konferenciákra. Nekem ez nem kell. A megszerzett tudásommal nem futószalagon szeretnék dolgozni, hanem az emberek között élni, és egy olyan helyen, ahol a világon a legjobban éreztük magunkat...és az nem a koszos nagyváros a millió autóval, felhőkarcolóval és építménnyel. A naplemente, a fű illata, a fák, a madárcsicsergés, a poros föld út...oda vágyom...ahova Larry is ment volna...

De nem megy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:))))))))))))))))))))))))))))))

Mondta, hogy ő itt is teljes, hogy minden, ahova vágyik benne van..

Tudom, hogy egy nap majd elmegy...de talán magával visz. ;)