Sikerült annyira összeszednem magam, hogy ne vágjanak ki a patológián!!! Annyira örültem, innen vezet az út a hegytetőre...ott leszek megint, igérem...
Csak annyira vakok vagyunk nem néha...!!! Sírtam tegnap...nem vagyok az a sírós fajta...ritkán, de akkor nagyon..de...amennyi tragédia történik az életemben, amennyi történt...ahhoz képest, amiért sírtam...és amikor...
Komolyan, néha annyira szarul jönnek össze a dolgaim...épp a bátyámmal ültem a kardiológián, ami tök felesleges...nincs semmi bajom, de nem veszekszem...vettek tőlem vért-vagyis Em (más ne pakoljon fémet a vénámba), amikor kijött rajtam. Tök gáz volt...
Ráadásul tényleg csak amiatt, hogy az emberek bántanak, bántottak. Amikor csak a rosszindulatukkal, irigységükkel, önzőségükkel gondolkoznak, és tök mindegy, ki a célpont, vaktában lövöldöznek. Soha ilyesmit nem szoktam felvenni, lepattan rólam, mint egy plexiről...én tényleg szabad vagyok. De a héten valamiért hagytam, hogy belemásszanak az életembe, dolgaimba olyanok, akiket soha nem engednék közel. Szóval kb. mint egy elemi sulis kislány sírtam. Em meg azt hitte, a tűtől félek..de annyira kiborultam, hogy nem is tudtam normálisan elmondani, mi bajom. Még szerencse tényleg, hogy más a környéken sem járt...:D Be is döntötte az ablakot a vihar...kísérteties volt..aztán mikor elmondtam, hogy mi bajom, leadta a bölcs tanácsait: "Ne foglalkozz velük..." Hát igen...nah, szóval kell, hogy az ember úgy nézze a történéseket, hogy belül stabil legyen az önképe. El se hiszem, hogy felvettem ilyesmit, egy ilyen embertől. De a bátyám se semmi...ha én képes vagyok 8 évesként viselkedni, ő is lesüllyed legalább ennyi évet, és legyszívesebben megverne mindenkit, aki bánt. :)) Aztán belémszúrhatta a tűt...
Aztán kiderült, hogy tényleg semmi bajom, csak a stressz. Vagyis...az a stresszelős fajta sem vagyok. :))) Inkább úgy fogalmaznék, hogy a megfeszített tempó...nagyon gyors az életem. 48 óra sem lenne elég a munkához, és még akkor sem pihennék. Mondta a kardiós doki, hogy pihenjek néha...erre csak annyit reagáltam: "Te is orvosin végeztél..." Csak mosolygott...ez a mi életünk...
Em aggódik...rosszul van, nem alszik...most meg neki lesznek aritmiái miattam...de majd talán megnyugszik, ha én is megnyugszom. Ööö...majd úgy 2 hónap múlva, ha levizsgáztam patológiából, meg sebészetből. Lesz még ezen kívül sok vizsgám...de azoktól nem félek ANNYIRA...mondjuk még a fogászat húzós lesz...
