Miután Zsolti meghalt, még sokáig itt volt. Egy idő után meg is nyugodtam, hogy mindig itt lesz. De mindig arra készült, hogy elmegy. A kóházban, mielőtt meghalt, és én a forró mellkasán feküdtem, azt mondta, nem megy el addig, míg el nem engedem. Sírtam, és egyszercsak leállt a szíve, eltűnt az öleléséből az erő. Elment.
De nem. Tényleg addig maradt, amíg nem engedtem el, és még most sem tudom, pedig kell. El kell engednem, hogy a nővérével legyen...és a szüleivel.
Gondoltam ideje helyre tenni az életem, megint ideje összeszedni a szétmállott testem, a porrá hullt szívem, és élni..................................tovább élni..........amíg megint szét nem esek..........aztán újból tovább. Hiszen erről szól nem?! Pontosan erről. A FOLYTATÁSRÓL. Sírni az ablakban, szétszabni a párnákat, hegeket égetni a bőrömbe, rohanni lélekszakadva, lélegezni a cigifüstöt, eszméletlenül harapdálni Jase vállát, majd elaludni rajt, vagy elaludni Petin. Ez én vagyok. Egy és megismételhetetlen. Az, hogy hogyan élek, és hogyan folytatom, az én nevemhez van írva a sors könyvében. És én folytatni fogom, mert megígértem Zsoltinak. És itt van a férfi, akinek odaadtam a szívem, és amit soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek megtenni, közel engedni magamhoz, de megtörtént...Isten teremtett egymásnak minket, nem cseszhetem el. És a bátyáim, akik ugyanilyen érzelmi hullámok között élnek, és próbálnak úszni.
Nehéz, de folytatnom kell.
És ami borzalmas.
Most találtam meg egy levelet, amit Zsoltinak írtam...fél évvel később, miután meghalt. Nyugodt voltam. De sírtam közben. Sírtam és mosolyogtam is. Írom neki, hogy kivágták a fánkat...azt a fát, amit mi hajlítottunk meg. Szerencsétlen fa ilyen görnyedten nőtt, Zsolti mégis elhitette velem, hogy EGYÜTT vagyunk ilyen ERŐSEK. Kicsi voltam, de még most is hiszek neki. :")
A borzlamas az...hogy NEM EMLÉKSZEM.
SEM A FÁRA.
Sem arra, hogy naponta rajta csüngtünk, nem emlékszem, hogy azt mondta, mi hajlítottuk meg, pedig tudom, hogy milliárdszor mondta.
TUDOM, DE NEM EMLÉKSZEM!!!
Próbáltam, próbáltam minden erőmmel emlékezni, de még csak nem is rémlik semmi. Nem is rémlik, hogy helyileg hol lehetett.
Mit tesz velem ez az egyetem??? Hogy felejthettem el ilyet??? Hiszen 5 éve írtam!!!!!!!!!! Kísérteties...
