Nagyon-nagyon-nagyon jól sikerült az utolsó vizsgám!!!! Konkrétan azt mondanám, hogy ez volt az egyetlen, amit szívvel-lélekkel tanultam meg. Nagyon fáradt voltam a napokban, mert nem semmi 1,5 hónap csak csupán szellemi munka után felpattanni, és körberohanni a világot. Nice. De ennek is vége. És most remélem az extráim is elmúlnak..úgy tanították, hogy a szívünkre azért szükség lehet...(:
Carry még vizsgázott utolsó nap is, így segítettem neki, amit csak tudtam, kimostam, takarítottam, és 4 körül betoppantak a bátyáim, és...nálunk soha semmi nem mehet zökkenőmentesen, dráma nélkül. Ha én vagyok a dráma hercegnő, Emil a király...és az is gond, hogy nem voltam otthon hetek óta, full sok minden dologról maradtam le...
Kinyitom az ajtót, Em áll előtte, leveszi a napszemüvegét, homlokon puszil, megölelem (ugrálva, meg sikongatva), mire közli velem: "Lázas vagy, mérd meg a lázad." Majd választ nem várva bemegy mellettem a szobába, leveti magát az ágyra, és a hajába túr. Annyira ideges volt, hogy azt hittem, agyvérzést kap. Állok az ajtó előtt még mindig, nem értek semmit. Felemeli a fejét, rámnéz...rohanok a hőmérőért...leülök mellé. Kezei újra a homlokán, majd közli velem:"Em, találtam egy nagyon jó pszichiátert." Újra rámnéz, ugyanolyan színű a szemünk...kék...ha vihar van, sötét kék..."Jól van."-és még mosolyogni is tudok. Em szemei kikerekednek. Gondolom veszekedést várt, de nagyon féltem tőle, a kútba is leugrottam volna, ha azt kéri, minden vágyam az volt, hogy megnyugodjon. Annyira hiányzott, annyira rossz volt az egész vizsgaidőszak, a bajok a szívemmel, kellett, hogy újra velem legyen. Feltámaszkodott, sípolt a hőmérő, tényleg lázas voltam..Em vágta a pofákat, a bőgés szélén álltam már akkor. Tudtam, hogy most itt fog kiborulni. Aztán ugyanolyan nyugodtsággal mondta: "Szakítottunk Lucy-val." Mikor elbőgtem volna magam, felült, megérintette a vállam, átfutott az arcán egy mosoly: "Otthon megbeszéljük."
"Hol van Peti?" Attól, hogy este be kellett mennem a rendelőjébe, már este hánytam az idegességtől. Pedig hízni akartam volna, amennyit csak egy ember hízhat néhány nap alatt, de így nem ment. Legalább cigizni nem volt kedvem a fogam miatt..."Leragadt csajozni." :)) Ambivalencia...Peti, a bátyám, akit imádok, és a fogorvos, akit gyűlölök. Aztán lefele rátaláltunk, volt néhány másodpercnyi mennydörgés és villámlás a két fiú között, miután Em közölte vele, hogy lázas vagyok.
Jó volt a hazaút, cikáztak a gondolatok a fejemben, teljesen transzállapotba löktek. Hetek óta nem volt időm gondolkozni...persze elsősorban L. volt az, aki a fejemben járt, még mindig valóságosnak tűnt, hogy otthon találkozhatunk. Végigpörgött minden az emlékeimben, minden egyes kép, ami vele kapcsolatos. Minden. Megdöbbentő volt, hogy mennyire ki tudtam zárni a külvilágot, és mennyire életre tudtam kelteni az emlékét. Zsolti is eszembejutott, sírni lett volna jó, mindenesetre rám tört a végtelen szomorúság. Az, hogy mennyire rossz volt D.C-ben, hogy menekülni akartam onnan, hogy hiába imádom kimondhatatlanul Emilt és Petit, nagyon sok hiányzik otthonról. A múlt.
Valami furcsa idődimenzióba kerültem a saját fejemen belül. Hosszú hónapokon át, vezetés-utazás közben ugyanazok a képek, gondolatok lebegtek előttem, s 1,5 hónap kihagyás után ugyanúgy...VAN, AMI SEMMIT SEM VÁLTOZIK??? Kísért a múlt, a tavaszi virágesővel átmázolt árnyékos délutánok, amit a nagybátyámmal tölthettem, akinek hiányába most is ugyanúgy belehalok, mint 5 éve...az emlékképek örökké kísérteni fognak? Kicsit sírtam, kicsit aludtam, és éreztem a virágok lélegzetvételét. Minden tisztává és világossá vált a pillanatokban, nem volt semmi, ami félrevezethetett volna...az ég sírt velem-mint már annyiszor, most is egymásra hangolódtunk.
Mindenesetre a Függetlenség napján független lettem az egyetemtől. Bár mindig így érezhetnék! Jasonnel akartam maradni este, de Peti mindenképp meg akarta nézni a fogamat, én meg semmiképpen nem akartam ezt, de más választásom nem volt...előtte még hánytam egyet...Emil is jönni akart, nem akartam, hogy jöjjön, amúgy is a fél ház a fogammal volt elfoglalva, Peti nagyon sürgette az egészet, mert gáz van, ha emiatt vagyok lázas.
A feszültséget nem hogy vágni lehetett, alig tudtunk benne mozogni...tudtam, hogy ki fogok borulni az egésztől, fáradt voltam, és nem volt erőm összeszedni magam...halálosan féltem. Emilt sem hittem beszámíthatónak, bármikor kiborulhatott volna ő is, inkább ellenségem volt, mint szövetséges, persze, mint mindenki más. Peti is bizonytalan volt, tudta, hogy szigorúnak kell lennie, de ha túl szigorú, attól is kiborulok.
Mindenesetre, ahogy beléptünk a rendelőbe, rohantam hányni. Míg fogatmostam, Peti megnézte Emil fogait. :D Szerinte ennyire tökéletes fogsor nem is létezhet...kiborító azért, hogy egy nagy rakás tökéletesség Emil. Miért?? Én mit csinálok rosszul, hogy szarrá mennek a fogaim?? Hát valahogy belereszkettem magam a székbe, de szinte egyből rosszul lettem. Peti akkor döntte el, hogy kiszáll a szigorú szerepből. Ablak kinyit, pohár víz, szék vissza alappozicióba. "Cica, ha én ezt tudom, hogy lehet ilyen nehéz dolga egy fogorvosnak, elmentem volna postásnak. :P" "Megpróbáljuk mégegyszer?" Szék hátra, fény az arcomra, reszketés, halálfélelem, Peti arca, tükör a kezében, közelít a számhoz. "Nyisd ki, Picim!" Nagyon óvatos, a hányingeremmel kell küzdenie. Percekig elvan a tükörrel a számban, majd a másik kezébe veszi a szondát, az arca tök komoly, semmit nem árul el. És akkor valami nagyon fájdalmasat csinál, a plafonig ugranék, szikrákat látok, hátrarántanám a fejem, de nem tudom, könny csordul ki a szememből. Kiszedi a cuccokat a számból. "Peti, ez kurvára fájt!!!" "Tudom, Cica...kapsz egy szurit." "Hova tudod még fokozni???" "Ne hisztizz, eperízű lesz, az ovisoknak adok ilyet." És kiröhög...:P De már a szurit sem éreztem. Teljesen szétszedte a fogamat, kb. egy óráig fúrt a számban, közben röntgen, még szuri, gyökérkezelő tűk, még röntgen, valami, aminek az ízétől kicsit megint elfogott a hányinger, pihi, fúró...Végül gyógyszertömés, amit még egypárszor ki kell cserélnie...hm...Éljen a Függetlenség Napja!!! :)) Jah, és a záróakkord..."Húgom, a bölcsességfogaid is elég ramaty állapotban vannak...ki kéne húzni őket..." Szép, véres, cigi és kaja mentes nyarat fogunk Petivel együtt tölteni...
Rose este áttipegett, hozott nekem levest. :))))))))))) Megölelgettem a Drágát, később Jase is átjött, napfelkeltéig beszélgettünk. Rájöttem, hogy mennyire jó dolog fogfájás nélkül élni. :D Mikor felkelt a Nap, akkor feküdtünk le aludni.
