Féltenek az éjszakától?! Ha félsz, lesz mitől, ha nem, biztonságban vagy.
Ha érzed a nyári éjjel illatát, a levegőt, átengeded a testeden. Felemelkedsz és repülsz. Eggyé válsz a világmindenséggel, és választ kapsz a kérdéseidre. Többé nem lesznek kérdések. Kérdések, kétségek, érzelmek. Csak egy...átadod magad, és egyértelművé válik az, ami vagy, ami voltál, ami lehetsz. Csak egy, ez az egy számít. Mindent elengedsz, akkor repülhetsz, a fizika törvényei változnak meg. A világ képlékennyé válik, olvadó masszává, ami egykor olyan stabil volt. Azt hitted, te vagy a törékeny, te vagy a bizonytalan, függő, de rájössz, hogy minden, amiben bízhatsz, benned van. Szilárdabb és erősebb vagy egy ország népénél, mindenkinél, akinél csak akarsz. Elveszted a tükörképed, többé nem ismerhetnek meg mások, mert nem illenek rád a szerepek, nem játszol jól, Isten gyermeke lettél.
Hallod az éjszaka hangját, együtt lélegzel a növényekkel. Érzed és érted őket. Rájössz, mennyire ostobák az emberek, akik felsőbbrendűbbnek érzik magukat egy vörös moszatnál. És a társadalom nekik dolgozik. Én anyatigrisként vigyázok rád is, ha képes vagy a saját utadat járni, ha meghallod Isten hangját, ha feltétlenül szeretsz, és soha nem felejtesz el őszintén mosolyogni. Azt hiszik, a pénz a lényeg?! A pénz, a társadalmi ranglétra, a tárgyak, a kapcsolatok? Igen, van egy hely, ahol igen. Ez a hely engem nem izgat, téged sem, ha velem jössz, a többiek rossz úton járnak.
Mi lesz a vége? De hamarosan vége...ezért kell nagyon erősnek lennem, és nagyon vigyáznom rád is, és arra a végtelenül kevés emberre, akiknek csillagok ragyognak a szemében akkor is, amikor 40 órát güriztek át, amikor 4 évet güriztek át, és akikre bármikor rábíznám az életem. Látni nem adomány, természetünkből adódik, de a társadalom mindent elkövet azért, hogy vakon éljünk. Ha egyszer meglátod, soha többé nem lesz jelentős, mint a szita-bármennyire színes. Az őszinte tisztaság fénylő szálai elszakíthatatlanul fűznek össze minket, ez az, amitől kapunk, aminek adunk, függetlenül mindentől.
