Ez a pszichiáter pasi mégiscsak érti a dolgát...lassan a legjobb barátommá léptetem elő (nem-nem!!! Sok drágaság áll előtte, és fog is!!!). De nagyon jó fej!!! Olyan, mint az első benyomáskor...kezdem kiismerni. Ő nem szarakodik. Nem óvatoskodik, ha valamit észrevesz. Ha ingoványos talajra érkezünk, belenyom a lápba, és megmutatja, hogy nem tudok elsüllyedni. Egy vérbeli profi!!! Emberként is imádni való, most már értem a módszereit, kezdek elég erős lenni hozzá...illetve kénytelen vagyok, ha nem akarok kiborulni minden alkalomkor. Olyankor tök más, de már tudom, hogy ez nem ő, ez csak a válasz a beteges reakcióimra. Vááá, és annyira klasszul csinálja, elmentünk egy művészeti kiállításra, a feladat az volt, hogy mit látok a festményekből. Százezer oldalról közelít meg, ez nekem is sokkal érdekesebb, mint mindig a rendelőjében ülni vele szemben, és ő meg csak tudja. :) Ami a legklasszabb benne, hogy nagyon rugalmas. Van, hogy róla is beszélgetünk, nem csak rólam, szóval nem ilyen "mesélj magadról" egyirányú dolog, ő is beavat legalább annyira, és ezzel együtt nem azt fitogtatja, hogy ő milyen normális, hanem hogy neki is vannak problémái. Őszinte beszélgetések ezek.
Sürgősen el kéne kezdenem enni!!! Pénteken rosszul lettem Petinél, de még szerencse, hogy nem a kórházban, tuti belémvágták volna az infúziót. Peti kakaót, meg szörpöt...mindenképp jobb volt!!!!!! :)) Meg ő nem jön helyből egy egész estés hegyibeszéddel, mint ahogy a másik bátyám tenné. "Jobb? Nagyszerű." A tüneteket ismerem, ezért aztán nem ájultam el. Fura tudni, hogy mi zajlik épp a testemben, hogy miből mi lesz, kómába is eshettem volna, ha túl alacsony a vércukrom...már pedig tuti 0 és 1 között lavírozott valahol...ilyen rossz a vékony emberek élete??? Vagy csak az én szervezetem nem szokott még hozzá...jó, nem is fogok, ideje normálisan enni. 47-nél tuti kevesebb vagyok...meg sem merem mérni. Ma reggel is ugyanez volt, csak még alacsonyabb volt, ettem gyors egy csomó gyümölcsöt, az nagyon jó, ha hamar kell cukor. Nincs mese, ennem kell. Mégha nem is kívánom, mégha várok is valamire, amitől újra lesz kedvem. Nem számít, hogy minden falat szenvedés, muszáj híznom. Muszáj újra megszeretnem a kaját, nem csak az illatát.
Emillel sokat beszélgetünk mostanában...ami kész csoda. És az is, hogy ezek nem vitákból állnak. Annyira sok ideig voltak együtt Lucy-val, annyira nyilvánvaló volt, hogy ez a lány az egyetlen, aki el tudja viselni vőlegényeként őt, aki majd talán leéli mellette az életét...nem voltak boldogok. Miért, ki az?! A következő barátnője az igazi lesz...érzem!!! Jön majd egy lány, egymásra néznek majd, és puff, lepörög a szemük előttük a közös élet. Mennek majd randizni persze, de feleslegesek lesznek a szavak, nem kell, hogy megismerjék egymást, egy hónap múlva esküvő lesz. Kell már Emnek ez a szenvedélyes titokzatos szerelem!!! Mert ez a tökéletes!!!! A sok blabla, hogy mi a szabály a 3. randi után, meg hogy "először ismerjük meg egymást". Ha két egymástól ősidők óta elszakadt lélek találkozik újra, megismerik egymást. :) Emil életében ez fog történni, ennek kell történnie!!! Akár depressziós, akár nem. Whatever. Sokat vagyunk együtt, és nagyon jól kijövünk egymással, ez csodálatos!!! Ennek nagyon örülök.
Jó. Az embernek rá kell jönnie, hogy mi a hiba az életében. Mik a problémák, és meg kell oldani azokat!!! Tényleg meg kell, muszáj, bármilyen rossz is, megéri!!!!!! Tudom, hogy az elején még nem látni ezt, de akkor is, százszorosan megéri!!!!!!!!!! Mindenre képesek vagyunk, ezt jó lenne már végre igazán elhinni. És a félelem...ha félsz valamitől, akkor épp ideje kipróbálnod. :)) Legyünk szabadok!!!!!! Egy életünk van, semmi sem ér annyit, hogy ne úgy éljünk, ahogy szeretnénk!!! Minden napom egy valóra vált álom a kórházban...még messze vagyok az igazi valóraváltástól, de amit meg lehet tenni érte, azt ma kell...most kell...
