Szívdobbanás...mélyen a torokban. Rendszertelen légvétel, remegő zihálás, cigitcigitcigit, mélyen le, nagyon-nagyon mélyen le, olyan mélyen, ahol már nincs fény. Nincs fény, nincs meleg, csak csend áldás, és nyugalom.
A semmi, a semmi belül bennem, körülöttem, és semmivé válik mindaz, aki a szemembe mer nézni. Igen, már tudom, sírni fogok.
Facsarja az orrom, és könnyes lesz a szemem. Mit számít. Fel sem tűnik.
Nehezen lélegzem, ez meg a pánikroham. Cigicigicigi, az egyetlen, ami jól esik. Legalább nem hiperventillálok, okos ember zacskót használ, buta ember meghal laphámrákban.
Nem tudom szavakkal kifejezni, képekben vér jut eszembe. Seb, hatalmas seb, talán még a testem is ketté szakad, és még sem múlok el. Szenvedve élek. A szívem minden egyes dobbanással meghasad.
Néha nem kell ez az egész. Néha eggyé válok az éjszakával, a világ összes fájdalmával, s gyűlöletével. Néha gyilkolni tudnék, és elevenen felgyújtanám magam azért, hogy minden jó legyen. De nem jó, elég a tettetésből. Nem áll jól a mosoly.
Legyél önmagad, nincs más választásod. Én írok, ha igazán szomorút és megdöbbentőt akarok írni. Én nem engedek magamhoz senkit közel. Én mindenkit szeretek, de senki sem jöhet közel. Én mindig ott fogok ülni a sötét éjszakában, egyedül, mert ezt választom, mert nincs más választásom. Legyek önmagam? Kezdek függő lenni, kezdek félni, kezdem elveszteni a szárnyaimat. Egy zombivá alakulok, Anyu vonásai eltorzulnak az arcomon.
Becsapva érzem magam. És a gondolatnélküliség hevében szeretkezem Vele. Vele, akiben a fájdalom legalább ugyanakkora. Nem engedjük el egymást. Hol sírok, hol élvezek, csónak faanyaga nyikorog, a fák susognak. Szerelmes vagyok, de valami elmebeteg módon. A vállába harapok, ő végigszántja a derekam. Ez nem én vagyok, ez nem Ő. Mi vagyunk, egymásban.
Bár be tudnánk gyógyítani egymás sebeit.
Félek, hogy felperzselem Őt is, és meggyullad a testünk, kitépném a szívét, és egy véres csókkal meg nem történté tenném rajt a sebeket, a múltat. Bár ne szeretném ennyire. Bár ne fájna minden ennyire. Bár sose ért volna véget.
Nem akarok beszélni, megszólalni, bár más se venne észre. Bár megtisztulna a világ. Imádkozom és zokogom érte.
