Egy olyan könyvtárban dolgozom, ahol kivétel nélkül mindenki színes bőrű. Már 7-kor pakoltam a könyveket, mikor kaptam a bókot:"Hey, barnább vagy, mint egy mentő autó!" :) De ma mindent leejtettem, kiöntöttem, lefröcsköltem...Michael Ende könyve, a Neverending story, Végtelen történet megfordult a levegőben, szabadesése közben szaltózott, és tündéri volt a hátlapja. A medál volt rajt, és beleírva: "Tedd, amit tenni akarsz." Jézus, majdnem elbőgtem magam...Zsolti ott van mindenűtt...ő folyton ezt...:") Aztán nálam is maradt. Kiskoromban mindig elbűvöltek a könyvtárak is (mi nem?!), annyi könyv volt mindenűtt, hogy válasszon az ember??? Zsolti szerintem egy egész könyvtárat elolvasott nekem, vagy kettőt: egy angol és egy magyar könyvtárat. A nagy múltba révedésem közepette Vanessa kiabált előlről, hogy valaki engem keres telefonon, vagy szerinte engem...Mikey volt, de teljesen ki volt bukva. Nem is értettem, hogy mi a baj, nagy harag jött a hangjából, aztán a szó..........ami mindennél gyűlöletesebb: autóbaleset. Hallgattam őt, halkan sírni kezdtem, nem értettem, miről van szó, aztán kicsit világosabb lett, hogy Vele történt...de jól van, csak bent van a kórházban, és én hol a fenében vagyok, ha nem itt, egyáltalán hogy lehet az, ha vele ilyen történik, akkor nem vagyok ott...stb..enyhén sokkos állapotban volt. Hát rohantam be hozzá, energiám, mint az óceán, annyi időt kellett a használhatatlan manduláim miatt otthon lennem, mint a fene...Michelle már az ajtóban megállított: "Em, kell a véred!" Mondom, mi vagy Te, vámpír??????? Kell, kell, ritka a vércsoportom, mint a fehér holló. "De nem lehet, elméletileg beteg vagyok." "Áááh...csinálunk egy vérképet, de biztos lecsapolhatunk." YEAH. Mindegy, igyekeztem Mikey-hoz, amikor szószerint hasra estem a bátyámban, kiben másban, iszonyat egy béna nap volt!!! Felszedett a földről: "Emma, menj haza, még nem gyógyultál meg." "Jó, oke, de mit tudsz Mikey-ról, és ha már úgy is itt vagy fehér köpenyben (nem épp műteni készült..), gyors vénán szúrhatnál." El se hiszem, hogy ezt én mondtam, de ugye mindent az emberiségért, oda a vérem a cápáknak. Jah, ő se hitte el.
Annyira megijedtem!!!!!!!!!!!!!!!! Teljesen kikészültem attól, hogy autóbaleset...anyám...teljesen...csak az alkarja törött el, mindkét csont, de szépen, síma gipsz, de azt a hisztit látni kellett volna, még az én hisztijimeit is túlszárnyalta...És még fél 8 sem volt...hát egy nyugtató nem ártott neki...aztán Emil vett tőlem egy kis vért, átvittem a laborba, ha már úgyis ott vagyok, melózhatok egyet a saját véremmel...papírral vissza, elméletileg majdnem meggyógyultam...(a mandulaműtéten még tízezerszer fogunk összeveszni..), aztán paff. Nem adhatok vért. "Emma, fuck, gyere vissza, ha híztál 4 kilót." Najó...ilyen még sosem volt..."Ne szarakodjatok már!!! Túl fogom élni." Persze, nem, ott estem volna össze, mint egy rongybaba, legalábbis ez szokott lenni. Nem lehet...el kell érnem az 50 kilót!!!!!!!!!!! DEGÁZ!!
Emil persze kiakadt, és rámtámadt: "Hogy lehetsz ilyen hülye, azt hiszed, kell az most nekem, hogy az infúziót szúrkáljam a saját húgom karjába, csak mert anorexiás??? Emma, fuck, 24 vagy, orvos leszel, lehetne több eszed is. Jézus, mintha nem telne kajára. Ezért gürizem én itt, szerinted??? Ezt most hadd ne kelljen mégegyszer végigcsinálnunk..." Stb...stb...elszakadt a cérna, neki sem ártott volna egy nyugtató. De jogos, ha eltekintünk drága bátyám tapintatos stílusától: az ember ne mentsen életeket, ha a sajátját sem tudja...úgyhogy keményen haza lettem küldve. Házifeladat: ebéd. Akkor sem bírtam megenni a főtt kaját.
Még Sam előtt be kellett ugranom Petihez, mert hogy hűha, kaptam időpontot. :D A fogam már tipp-topp hiperszuper, nagyon meg lett gyógyítva. :) Felmérte a többi kárt, bölcsesség fogak repülnek. "És úgy Doktor úr, mégis mit gondol, mi repüljön előbb a 4 fog, vagy a 2 mandula??? És akkor megint nem fogok tudni enni, és akkor tuti, elfogyok..." Haza lettem küldve, házi feladat: kaja, kaja, kaja...
Sammel pedig belementünk szépen a lelki dolgokba. MIÉRT NEM LEHET MÁSRÓL IS BESZÉLNI, MINT A KAJÁRÓL??? Mintha erről szólna az élet...:S Mondta, hogy van egy betege, aki egy nap 2 pohár sört iszik, és megeszik egy csokit. A csoki tökjó, abban van kalória rendesen, mégha szart se ér vele a szervezet. Hát feltette a kérdést, mit eszek én?! Ennyit nem...kefír, zöldség sali, gyömölcs sali, joghurt, és gyümölcs és zöldség, jobb napokon sajt...ééééééééééés ezt mind nem egy nap...
De főzni imádok. Mindennap csinálok egy csomó kaját, ma almáspitét, diós rakott zsemlét és chilis sült csirkét. De ez jó, a főzés művészet, az evés meg emésztés...
Azta, de nehéz lesz újra enni. Haza lettem küldve megint és megint, és enni és enni.
Nem ment. Át is mentem Jase-hez, amint hazaért, ahol végre nem kellett enni!!! Még gondolni sem kellett rá!!!
