A napok mennek...teljesítek a suliban, és nagyon jól teljesítek. Jók a jegyeim, mindig időben kész vagyok a feladataimmal, bár stresszelhetnék kevesebbet. Mennek a napok, egymás után, néha nagyon monoton, de biztonságos, és hozzák a sikereket...elmegy. Nehéz nagyon, de képes vagyok teljesíteni, amit kérnek.
De az ünnepek...kibírhatatlanok...teljesen kiborultam, mikor közeledett az ebéd, el kellett rohannom otthonról. Mert megint vártam, hogy Michelle-lel együtt Zsolti is megérkezzen. Tudom, hogy nem jöhet, de én vártam, és kiborultam a gondolattól, amikor majd tudatosul bennem, hogy nem lesz itt...
Petihez rohantam, volt még 2 betege reggel. Ott ültem a fogorvosi rendelő várójában, és megsemmisülve éreztem magam. A szívem 120-szal tekert, és nem is tudom...teljesen padlón voltam. Még a hely sem érdekelt, pedig már Peti rendelőjétől helyből pánikrohamot szoktam kapni, most jobb volt itt, mint otthon.
(Istenem, a padló a fürdőszoba előtt, és a csonkig égett gyertyák haldokló fénye akkor...)
Kijött az utolsó beteg is, és nem is hallottam, hogy az asszisztens mit mond nekem, már csak azt vettem észre, hogy Peti ijedten ül mellettem, szorongatja a kezem (nagyon messziről jött a tapintás érzése), beszél hozzám, kérdezget, legalább 2 perc telt el, mialatt tökre kikapcsoltam. Aztán valahogy bent voltunk már a kezelőben, és ömlöttek a könnyeim a köpenyére. Kellett egy óra, vagy több, míg megnyugodtam. Peti nagyon nyugodt volt, de most kicsit keményebb. Éreztem az együttérzését, de azt is, hogy muszáj összeszednem magam, ÉS HA EGYSZER Ő IS MEGHAL???????????????????????? Annyira nagyon ragaszkodom hozzá...aztán sikerült eljutnia hozzám a mély hangja, és bármit mondott, erősen próbáltam megtenni.
Viszont feszült voltam egész ebéd alatt, vihar előtti csend ült le bennem belül, és vártam az estét, hogy újra sírhassak, és átadhassam magam a fájdalomnak, a hiányérzetnek, a gyásznak. Gyűlölöm a halált, a temetést, a temetőt, a lét elmúlását, nagyon-nagyon, iszonyat fáj most!!!
Az egészben a tehetetlenség a legrosszabb. A szeretet annyira erős bennem, de mégsem teljesedhet ki, csak ha én is meghalok. De nem ezt igértem Zsoltinak.
Hogy lehet ennyire elrontva az életem??
