Emma

Lehet a nap bármilyen hervasztó is a lehetőségek teljes valóságával...belekavarodhatok a gondolatok túlértékelésébe. Viccesen képzelhetem magam valakinek, egy olyannak, aki számít a világnak, akire számítanak a világban. Vehetem magam és az életem véresen komolyan, és tehetek úgy, el is játszhatom. Sóhajtozhatok, és érezhetem a mellkasomon, a gyomromban a nyomást...ami nem is létezik igazából, csak én hiszem azt. Ráncolom a homlokom, koncentrálok, tanulok. Mindez nagyon komoly dolog...évek óta ez van...évek óta ezt, így csinálom...
De most már eszembe jutsz. :) És akkor:) :) :) Néha elkalandozom...néha a legkomolyabb pillanatomban jutsz eszembe, ahogy mosolyogsz, ahogy nevetsz, mintha mindez nem is számítana. Mintha az élet tényleg olyan könnyű lenne, mint ahogy hiszed. Miért ne lenne?:) Minden szabályomat megszeged, felforgatod az életem. Felemelsz, és már gravitáció sincs. Rohangálunk a térdig érő fűben, hogy aztán hatalmasat essünk, nincs logika. Ázunk az esőben, mert tíz karommal ragaszkodunk a pillanathoz, az idő sem múlik. És minden ébredéskor rájövök...bármit álmodtam, a valóság milliószor szebb lesz. Mindent megváltoztatsz, és hirtelen mindennek értelme lesz...
Berontasz a szobámba, és lerohansz, és akkor semmi más nem számít, hogy összegyűrődnek a könyveim, hogy a bögrém leesik az ágyról, az sem számítana, ha égne a ház. A szemeidben ott a válasz, a válasz minden kérdésemre. Hogy végre...végre Te is, és én is boldogok lehetünk.
Már tudok "igen"-t mondani...minden hülye ötletedre!!! :)) Mert minden képtelennek tűnő ötletedről kideül, hogy tökéletes. Annyira szabad vagy...még sosem találkoztam olyan emberrel, aki nálam jobban vágyik a repülésre, a szabadságra. Aki őrült...és annyira gyönyörű...aki nem akar megváltoztatni, aki nem a tökéletességet látja bennem, hanem a hibákat, amikkel együtt szeret.
Hát ilyen könnyű...ha az ember hagyja...ha beengedi a boldogságot...kopognia sem kell. (: