Utolsó nap a suliban...ma is a legjobb lettem...ez most fogászat gyakorlat volt. De már komolyan, provokálnak nagyon...a gyakorlat vezető olyan kérdéseket tett fel, ami sokkal nehezebb volt a többiekénél. "Csak azért kérdezek ilyen nehezet, mert úgyis tudod..." Hát tudtam.
Reggel hatalmas hóesés volt, emiatt volt tegnap olyan furcsa az ég, még most is esik...annyira nyugodt, csendes, és lelassult volt minden...az ilyen reggelekről mindig a balesetünk jut eszembe...akkor 20 napig esett a hó, pontosan akkor esett le az első hó, amikor bekerültem a kórházba, és pontosan addig esett folyamatosan, mikor felébredtem. Meg tudja állítani az időt...
Kicsit szomorú, bármi ér véget...ez volt az utolsó nap a félévben, elmúlt. Az utolsó 2-3 hét volt az igazán kemény, a borzalmas alváshiánnyal, és krónikus fáradtsággal. Most lefekszem, aztán készülök a vizsgáimra. Ez már egy új időszak lesz. És erről szól. Kezdetről és végről, hiába folyamat, mindig észreveszem.
Túl szomorú vagyok most, bármi komolyabbat is írni. Hiányoznak a bátyáim, Zsolti, a régi életem, mikor még mindenki együtt volt, és mindenki hülyeségeken veszekedett mindenkivel. És fáradt is vagyok, alszom most, és úgy fogok felkelni, mint egy új évszázad elején, és mindent megtanulok. :)
