Majd nemsokára írok erről drámaibban...tehát úgy, ami megközelítené a valóságot, mégsem lehet leírni szavakkal, mondatokba szedni úgy, hogy azt teljesen át tudjam adni...
A tények: nincs alvás, nincs pihenés, sivár, egyhangú és szürke minden nap. Amivel viszont a nap minden percét töltjük, azok a könyvek...az 1000-2000 oldalas könyvek, amit még a sarokba dobni sem mersz, hátha megölsz vele közben valakit...
Elnézem az alsóbb éveseket, milyen aranyosak...:) Magamat látom bennük...lelkesek, fiatalok, szinte gyerekek, és szemtelenül naívak. Tényleg hisznek abban, hogy csak akarniuk kell. De jó volt, amikor még én is ennyire hiszékeny voltam. Az ember akkor a legbátrabb. Ugyanakkor iszonyat teátrálisan tudnak szenvedni, mi is így csináltuk anno...:) Most időnk nincs drámázni...
Ilyenkor gondolkozni sincs időm...még 3 nap, még 3 vizsga...és vérre megy a játék...de minél veszélyesebb, annál nyugodtabb vagyok, még ha nem is sikerül. Valahogy csak lesz. :)
Itt nincs Karácsony sem. :S Sokan nem is utaztak haza...:S És nagyon sok a véglet, a nagy társadalom van ide beszorítva picibe. 3 hét múlva én is tapasztaltabb leszek egy újabb félévvel...
