Utálom a tanácsokat. Emil szerint csinálnom kéne tovább a többit, hagynom kéne ezt a végére, de milyen megfontolásból??? Amikor ma könyékig túrkáltam a belek között, az orrüregben, és még ezer helyen, ma érintettem meg az a. gastroduodenalis-t, akkor miért kéne ebből kizökkennem, és félbehagynom-a békákkal, patkányokkal foglalkoznom???
Ajj...a bátyámnak sokszor elkellne egy olyan apa, mint ahogy ő viselkedik velem...mondjuk, normális volt..."ez van" stílusban reagált, hát igen, mást nem nagyon lehetett mondani. Mert a lelkem kitettem, és megint rengeteget áldoztam az életemből. Csak nem így kell csinálni. Ösztönből kell élni. Nem tanulni, hanem tudni. Többre vagyok képes...azt mondta, hogy ma még hív, hogy akkor most hogy legyen a többi vizsga, de a kérdés már el van döntve..pedig nyilván ő akarta eldönteni.
Szar volt ez a mai nap. Én megbuktam, Emil meg vitte Petit mellkas röntgenre. Tüdőgyulladása van. :((( Annyira sajnálom szegényt, őt rohanta le legjobban ez a járvány. De majd Em vigyáz rá, Peti engedelmes beteg, nem szarja össze magát a félelemtől egy szurit látva...orvosok................vehh...legnagyobb kiszúrás a világon orvosnak tanulni, és lenni. Annak való, aki szenvedélyesen él, aki ki akarja hozni magából a lehetetlent, aki lerohanja a világot, és bölcs, heves, és mégis nyugodt, az ÉRTÉK...(Zs.)
Kicsit megtörött hangulatban vagyok...ilyenkor jönnek a legtisztább gondolatok, legmélyebb érzések. Sorry. :)
