Migrén...majd elmúlik..
Tényleg csak én vettem észre ma a családot, akik elkísérték a halottukat a patológiára? Igen...tényleg csak én.
Keményen tudnom kell az anatómiát, hogy minél jobban el tudjam képzelni, milyenek vagyunk belülről. Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom megtanulni, de minél jobban meg kell értenem, nem az uv miatt, mert ha onnan kivágnak megint, akkor az az élet rendje, túl sok beleszólásom nincs, hanem mert sok áldozatot hoztam, hogy itt lehessek, itt mi az életünket áldozzuk fel, és fel kell, mert ez egy hivatás, életforma. To be the best. Magamhoz és lehetőségeimhez, az egyensúlyhoz képest a legjobb. (És ha egyedül én vettem észre...sosem lesz nálam senki jobb..)
Bennem van a szenvedély, az energia, amivel bármit el tudok érni. Nyugodtan, befogadóan, szeretve minden menni fog.
Mennyi az idő? Hol vagyunk?
(MOST,ITT: most itt kell a pillanatban a legjobbat nyújtani, és hinni, hogy megoldható, mert hozzánk tartozik ez a jellemvonás, annyira tisztán és ösztönösen, ahogy a Hold világít éjjelenként. Természetes.)
