Egész úgy tűnik, hogy ez a vizsgaidőszak utáni nagy nyári szünet valahogy még nehezebb, mint maga a vizsgaidőszak...tudom, hogy megint túl sokat vállaltam magamra, de ha nem úgy nőttem volna fel, hogy megszokom a kemény munkát, akkor most nem lennék itt...a végkimerültséget ismerem...és most, hogy ismerem, ismerem a határokat is, és a kis mellékutakat is egyre jobban, amivel valamelyest ki lehet kerülni.
Sokan nem hisznek Istenben, a mai világban meg főleg. Sokan azért nem, mert ha Isten létezne, miért hagyná, hogy ennyi szörnyűség történjen. Az, hogy mi szörnyűség és mi nem, azt nem mi döntjük el. Ő. Persze véleményünk lehet, de ennyi. És ez a vélemény is amúgy egy szocializálódás utáni megrágott maszlag, korántsem magánvélemény...én még mindig hiszek benne, sőt, hiszem, hogy jó, hiszem, hogy ő a Világmindenség Ura. És amennyire nyilvánvalóan velem van a mindennapokban, soha nem tudnék nem hinni benne.
Most, hogy Em rám hallgatott, és megmondta az igazgatónak, hogy rendben van a 3 hét Európa, pár napra rá úgyis megtörtént az, amit igazán szerettem volna. A főnök nem tudta átcsoportosítani az embereit, és szakorvos nélkül nem maradhat az osztály...és így mégis Em nagyon jó benyomást tett-nem, mintha nem lenne mindenki kedvence. Szóval Em marad. :)
A napjaim nagyon zsúfoltak és nagyon színesek. Egész megszokhatatlan a könyvhalmazok után.
Nagyon klassz Petinek segíteni. Először nagyon fura volt-még a gondolat is, hogy több órát kell majd ott kibírnom. De nagyon tetszett!!! A másik oldalról tényleg szuper!!! Van ebben a szakmában valami több, mint tömés-húzás futószalagon...még a fogszabályzó is...amit eddig csak esztétikai göncnek hittem, egész más értelmet nyert a szememben. Nagyon szépen helyre lehet hozni mosolyokat, arcokat, sosem gondoltam volna...szóval a hétfő után teljesen el voltam hűlve, hogy mennyire pozitívan csalódtam, nem hogy kibírtam, élveztem, egyáltalán nem rettegtem, és nem volt hányingerem- a másik oldal...:) Lehet, hogy Peti is össze-vissza parázza magát, ha fogorvoshoz megy...mondjuk, nem. :D Jó, de Peti semmitől...
Délután, mikor a többi fogorvos hallgatóval elpakoltunk, és ők el is mentek, Peti tőlem is elbúcsúzott, hogy ennyi volt a bünti, reméli, hogy nem volt borzalmas, meg hogy tanultam sokat, és jöhetek bármikor (holnap úgyis kezeli a fogam...), meg majd otthon magyaráz...és látni kellett volna az arcát, mikor válaszoltam neki, hogy dehogy, mennyire csúcsszuper volt!!! Csillogtak a szemei, nagyon örült. :)))) Úgyhogy hétfő óta valahogy Peti mellett ragadtam...a kezelés is kibírható volt, most egyáltalán nem fájt..ezt még mindig rettenetesen utálom. :( Utána rohantam át a sürgősségire, ahol szintén szokatlan volt minden, de azért sokkal "otthonosabb" nekem. Segítettem sokat, iszonyat kevés az orvos, szakorvos meg mostanában szinte csak Emil, a beteg annál több. Őrültek háza, ahol az ember mindig szükségesnek érzi magát. Érdekes visszamenni vizsgaidőszak után gyógyítani...fényévekkel többet tudok...Késő este, inkább éjjel mentünk haza, persze úgy, hogy Emilt bármikor visszahívhatják...Jason kicsit később végzett a héten, Rá mindig van erőm. Ő az egyetlen, akivel félszavakból megértjük egymást. Szeretek megint közel lenni hozzá, szeretek tudni mindenről, amire napközben gondol, érdekelnek a betegei, és Ő. Egy kincs nekem, az életemet adnám Érte. Az éjszaka volt a miénk. :) Hát ez nagyon romantikusan hangzott, nem kevésbé az.
Hajnalban meg dolgozom ki a tételeimet, van egy pár.
Pihenni? Talán a hétvégén. Már nagyon érik bennem, hogy újra a múltba nézzek, hogy Jase-szel végigjárjuk a temetőt, hogy rendezzem magamban újra és újra a gyászt, nehogy bekattanjak.
Az új pszichiáter nagyon jó fej!!! Jó fej, és annyira nagyon jó pasi!!! Wow, mennyire szép pasi. :D Ennek nem szabad számítania...nem is számít. Borzasztóan nagy koponya a pasi, a szemében látom, hogy mennyire zseni, és mindez vegyítve egy olyan öntudatos lazasággal, ami nem lépi át a szexi elegancia határát. Klassz!!! Bírom a pasit! :) És atyaég, mennyire kikészített a régi pszichológus hisztérika...ő plusz problémát jelentett. :D Nah, de most imádom az új dokit!! :)
Már az első benyomás klassz volt: "Dohányzol? Gyújtsunk rá!" :) Már a puszta természete, megjelenése nyugalmat tükrözött. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy a gondolatok épp elegek, olykor még szavakra sincs szükség, az érzelmek meg már szinte túlzás...meglátjuk. :)
