Szinte semmit nem aludtam éjjel, annyira hamar ránk virradt. Van valami egész más a mostani napsugarakban. Valami, ami megnyugtat, valami, ami azt mondja, akkor sem lesz baj, ha tragédia történik, ha valaki meghal, ha én halok meg, azt mondja, nem kell már félnem semmitől. Évezredekre érzem magam az emberektől, és pikométer közelségben Jase-szel. Mintha a világon eddig sosem értett meg volna senki, mintha most hallja először valaki a hangom, mintha most beszélnék először...szavak nélkül is tudunk beszélni, érzi a gondolataimat. A hajnali napfény kirepít az ágyból, nem számít, hány karika van a szemem alatt, nem számít a gondolat, hogy végig kell rohannom egy újabb napon, mert...már nem túlélek, hanem élek.
Bárhol elkezdődhet az életed, akár pont most is, sosem tudhatod, csak később. Egy forrás tör ki bennem belül, ahányszor rágondolok. Minden egyes gondolattal újabb életet adó forrás...mintha minden rosszat felváltana a lényemben a fény, a könnyed nevetés, a félelemnélküliség. Mintha a nevetéstől repülni tudnék, mintha eddig soha nem éltem volna.
Örömmel fogom csinálni. Figyelj, nem másért. Nem. Elég volt a színházból. Erős lettem, épp elég erős ahhoz, hogy követeljem a levegőt a tüdőmbe, a fényt a szemembe, birtokolni akarom, és fogom a színeket, a hangokat. Kell ez nekem, soha többé nem tudnám eldobni. Soha. Így is lehet szép. Mert örömmel tudom csinálni. És nem számít, ki mit mondd, vagy tesz, soha, de soha többé nem érdekel. Az sem számít, hogy mi lesz a következő szó, vagy mondat, mert minden pont úgy fog történni. ahogy már meg van írva.
Örömmel. Tiszta, bő örömmel. Akit érdekel, örülni fog Velem, többen fognak lemaradni, mert már nem fontos, hogy megértessem magam. Nem kell már, hogy abból álljon az életem, hogy az élet helyett másoknak magyarázom az életem. Tenni kell, csinálni. Fogom Emily-t és körberöptetem a világon, ő a leges-legjobb barát, csak akkor lehetek boldog, ha ő is az, és ő akkor, ha én.
Mert kezd a kép világossá válni, igazak a tündérmesék...tele van az ország gonoszokkal, de nem mások, mint törpék. Sosem lehetnek nagyobbak nálunk, de...mi vagyunk az egyetlenek, akik megjavíthatják őket. MOSOLYOGJ! Mosolyogj, mert gyönyörű vagy! És mindig is az voltál...és neked is meg lehet, amim nekem van. Tudod, mit?! Neked adom, mert engem már boldoggá tett, nem kell, hogy elvedd, odaadom. Szeretettel adom. Most mosolyogj! Ha azt mondod, elveszed, törpe maradsz, és nélkülem sosem tudsz az igaz úton járni, add vissza, és okozzon az örömet, hogy neked szántam.
Ha azt mondod, nem vagyok művész, kinevetlek. Mondd, hogy lila vagyok, nevetek úgy is, mert épp olyan vicces. Nincs szükség szavakra, önmagunkban élünk. Ez sokkal többet mutat, mint az erőszakos önkifejezés, mert az hamar átcsap színházba.
De. Mindenek előtt meg kell vakulnod. El kell vesztened a látásod ahhoz, hogy láthass. Mert amit szubjektíven látsz, az ronda, az gusztustalan, azt eltaszítod. Láss Isten szemével, és minden szép lehet. Minden és mindenki. Mint egy tökéletes világ.
