Szia Peti!
Akkor te nem is Peti vagy? Istenem, annyit gondoltam Rá néha, emaileztünk valamennyit. Most tényleg igaz ez az egész? Olyan kedves lány volt és azt hittem tényleg annyira erős, hogy túléli a megpróbáltatásokat! Jase-sel mi van? Nem tudta felemelni Őt? És Rose? Megtennéd, hogy írsz esetleg az emailcímemre (ladyhawk28@freemail.hu)? Hiányozni fog, én nem is tudok mit mondani! Sajnálom, szerettem Őt.

Hello,de az vagyok,lehet hogy rosszul írtam valamit. Végigolvastam az egészet én is, igen, minden igaz, volt benne új nekem is, de azért mi nagyon közel álltunk egymáshoz, a legtöbb dologról beszéltünk is. Ok, írok neked a mail címedre.

Szia Peti!
Nemmm az nem lehet!!!Nem hiszem el!!!
Kérlek szépen írj nekem is e-mailt, hogy miért tehette mikor minden kezdett rendbe jönni körülötte...És,hogy mi van többiekkel, mi van Veletek...Beleláttam az egész életébe, ismertem, ismertelek titeket...nem hiszem el...kérlek írj:bolldora@citromail.hu
nagyon sajnálom

Szia "Peti"!

Én csak a mai nap olvastam először Emma blogját. Csak olvastam órák óta, és lenyűgözött, hogy micsoda ember lehet. És egyszercsak látom, amit írtál....nem....egyszerűen nem akarom elhinni....Csak egy pár órája "ismerem", a gondolatait, de mintha 1000éve ismertem volna...Fogadd legmélyebb sajnálatomat... :( Ha megkérlek, írnál nekem is egy emailt? a címem: orsolyafarkas9@yahoo.co.uk

Kedves Peti!
Azt hiszem sokan olvastuk Emma blogját, kommenteket váltottunk vele, aggódtunk érte, szorítottunk a vizsgáiért. Ha van erőd, kérlek tedd meg, hogy az emailek helyett írsz ide egy pár sort arról, hogy mi van Jase-sel és Veletek. Sokunkat érdekeltek, sokan aggódunk értetek, így ismeretlenül is. Őszinte részvétem, remélem tudtok elég erősek lenni.

Kedves Peti!

Rendszeresen olvastam Emma írásait, megrázott a hír, így, ismeretlenül is.
Őszinte részvétem és sok erőt kívánok a továbbiakhoz.

Szia Peti!

Régóta olvastam az életét, lenyűgözött, hogy mennyi érzés van ebben a lányban, és mennyire ki tudja fejezni, mennyire akarja... hogy milyen élete van, igazán kivételes. Egyszer írtam neki egy e-mailt, mert nagyon megindítottak az írásai, szerettem volna ha csak tudja, hogy van(nak), aki figyel rá, és meghallja, és megérti - azóta az itt leírtakból tudom, hogy mellette is voltak többen, akik értették, törődtek vele. Nem válaszolt arra az e-mailemre, talán meg sem kapta, de akkor így kellett lennie... vagymi... én nem is kommenteltem neki, de olvastam rendszeresen, szerettem őt. Vele együtt féltem, és sírtam, és örültem, aggódtam, és ő nem is tudja, hogy mennyien figyeltek rá, hogy mennyit adott nekünk, így, ismeretlen ismerősként. De most már biztosan látja...
Néha azt gondoltam, amikor az őt ért csapásokat olvastam, hogy ilyen nincs, nem lehet, ezt az életet, ezt az embert csak kitalálta valaki... dehát nem mindannyiunkat így találnak ki?... és azt is gondoltam, hogy az ilyen valóban csodálatos emberekről milyen keveset tudunk, csak mikor már nagyok lesznek, akkor ismerjük meg a nevüket, és Emma is bizonyára ilyen, és mennyire jó, hogy az írásain keresztül részesei lehetünk egy ilyen csodálatos ember életének, naggyá válásának - szerencsésnek éreztem magam, és hittem benne...
És most azt gondolom, hogy mégis milyen keveset ismertem belőle, hiába olvastam úgy, hogy a lelke megelevenedett a lelkemben, és utána még sokáig nem tértem magamhoz, mintha valami furcsa utazáson vettem volna részt, hiába... most sem térek magamhoz... azt hiszem, sosem fogom Őt elfelejteni.
Nem is tudom, mit mondhatnék Nektek. Nagyon sajnálom...

Hello,
Írt volna, ha megkapta volna,biztos vagyok ebben. Sokat jelent, hogy egy másik országban is imertétek őt. Nem tudom, hogy miért hitte azt, hogy vége, hogy miértnem hitte, hogy van holnap. Nagyon fájhatott neki aznap éjjel, ez még rosszabb érzés, mint hogy nincs többé. :-(