...de mielőtt beleélem magam a pillanatnyi feelingembe, és feldolgozom az új infókat ici-pici-kicsi-érzékeny kis lelkecskémmel, leírom a fejleményeket.
Még nem konkrétan(:
"We can do the impossible...we have the power in our hands, and we won't stop, cause we've got to make a difference in this life...WITH ONE VOICE, ONE HEART, TWO HANDS, we can..."
Mert tényleg lehetséges...tényleg tudok varázsolni...a semmiből nagyot teremteni...ha elhiszem, és hiszem, hogy jó...ha hiszek az eleve elrendelt igazságban, ami mélyen gyökerezik a szeretetben és elfogadásban, ha hiszek a jóság erejében, magamban és az emberekben, akkor minden sikerülhet...
Megküzdöttem a dékánnal...és győztem...tényleg össze szedtem ám előtte magam, hogy sikerülni fog...és így több, mint 200 ember sorsát javítottam picit, és picit jobb lett a világ. Mert hittem...mindig kellene...
Csak nincs már mellettem Ő, aki hitt bennem helyettem is. Nincs előttem Ő, ahogy látom, milyen szenvedéllyel éli az életét, és mekkorra hittel csinálja, amit csinál: gyógyít, ő gyerekorvos volt...egyedül kell...Nélküle, és totál egyedül...tudnom kell, minden percben éreznem kell azt az erőt, ami bennem van, amivel varázsolni tudok. :)
És akkor beborult az ég.................
Kiderült, hogy elvettek tőlünk 1,5 hónap tanulási időt, ami alatt a pótvizsgákra készülhettünk volna nyáron. Ez akkora katasztrófa, hogy ha már tavaly is így lett volna, akkor most 200 emberből 50 járna csak erre az egyetemre. Ez vár ránk jövőre??? Tényleg ez??? Kicsapkodják az emberek negyedét??? :(
És ez tény. Ehhez tényleg kicsi vagyok addig, amíg nem én vagyok a miniszterelnök...
De, mielőtt kedvem támadna nyakon szúrni magam (a. carotis comm.<-agybaj:), legyen ez az érzés a szívemben...AKKOR SZAKADJON SZÉT AZ ÉG!!!
Ez az utam, ezt csinálom, ehhez értek, ez folyik a véremben, teljes szívemből-lelkemből vágyom arra, hogy orvos legyek, és csinálhatnak bármit, lökhetnek elém ezer akadályt, én könnyedén átugrom őket. Mert hiszek...újra hiszek...
(Neked köszönhetem, hogy megtanítottál erre.)
Csak már nagyon hiányoznak a bátyáim, és az a baj, hogy még sokáig tűrnöm kell ezt. Meg kell tanulnom sokáig tűrni, elfogadni, mert akkora áldozatokat kell hoznom, mint még soha...
