Nem fog sikerülni. Nem fog, ebben biztos vagyok. És ha nem sikerül, félek, hogy nem tudok felállni. Egy tragédia a családi életem, nincs is másom, csak ez. És ha ez sem sikerül?!
Miért vagyok ennyire gyenge? Miért nem lehetek valaki egész más? Egy boldog ember, aki nem vágyik túl sok mindenre, csak éldegél a földön. És láthatja a szépségeit. Miért van bennem ez a motiváció, hogy elvégezzem az orvosit?! Az ország legkeményebb egyetemére járok, még az orvosi egyetemek között is messze a legkeményebbre. És egész eddig nagyon jól teljesítettem, nagyon nehéz volt, de ment, most miért nem megy??? Miért fogok holnap megbukni???
És miért nem tudok majd felállni utána??? Gyűlölöm magam.
Pedig...áh...csak bíznom kéne.
Nagyon félek, nagyon-nagyon-nagyon félek, rémisztő az egész, és én ici-picike vagyok. És miért félek mindentől??? Miért félek az érintésektől, az érzelmektől, miért okoz bennem minden fájdalom akkora hatalmas sebet, hogy majd' belehalok?
Miért kell annyit sírnom? Miért nem tudok erősebb lenni???
Nem akarom ezt az egészet. Nem szeretem, és fáj nagyon, még mindig, ami történt...és nem is vagyok jól...hol van az én doktorbácsim??? MIÉRTMIÉRTMIÉRT???
:"(
