Nem tudom, nem tetszett a Karácsony. Jó, most elegem van a finomkodásból, szar volt.
Tanulnom kellett volna, és nem lett volna baj, ha közben a családdal is vagyok, nem erről van szó. Csak az nem hiányzik, hogy hazamegyek, a vizsgaidőszak közepén vagyok, nagy időáldozat minden, és akkor még Emilnek ez sem elég. Nagyon kiakadtam rá. Jött a szokásos hülye stílusával, semmi sem volt úgy jó, ahogy azt csináltam, mintha ő lenne Mr. Perfect, és rajta kívül mindenki más hülye. Vissza kellett volna fognia magát, mert nagyon alkalmatlan volt a hely és az idő erre. Idegzetem sem volt hozzá. Peti megszokta, nem szólt egy szót sem. Én is tolerálni szoktam, és inkább megkérdezem, hogy mit hogy gondol, nehogy lecseszés legyen a vége..de most elegem lett, hogy miért kell ezt nekem tolerálnom, amikor ezer más gondom, problémám van a hülye Karácsonyon kívül...egyébként meg ilyenkor mindig az idegösszeomlás szélén állok amúgy is. Miért mindig csak én vagyok tekintettel másokra? Mondjuk, ő sem volt jól...de ezt sem rajtunk kéne letöltenie, én is beteg voltam/vagyok. Szóval már első nap vártam, hogy mikor jöhetek már el otthonról. :( És ez annyira kiborít. :(
Meg persze kiborultam Zsolti miatt is. Csak teljenek el a napok, hetek, legyen február, és minden más lesz.
