Én próbálom megérteni Őt...én tényleg igyekszem, de néha (sokszor..) olyan szinten elbeszélünk egymás mellett, olyan szinten nem értjük meg egymást, hogy ez történik. Én is hibás vagyok, a család többi tagja mindig kijött Vele...köztünk van folyamatosan harc.
Nem tudok most hazamenni. Még vissza van 2 vizsgám, az egyik nagyon durva, a másik sem piskóta, és rohannak az órák...tegnap is fél 2-ig tanultam-küzdve az éjjeli lepkékkel, és a folyamatos kimerüléssel. Mindent meg kell tennem...
De nem...nem érti meg. Komolyan, néha jobb, ha nem is tud rólam semmit, mert csak összezavarja az életem.
Szarakodik a fogam, és kiakadt, hogy erős fájdalomcsillapítókat szedek, ahelyett, hogy hazajönnék, és Peti lekezelné. Jó. Amúgyis egy hisztis kiscsaj vagyok, ha fogorvosról (vagy bármilyen más orvosról..) van szó, de itt most nem csak erről van szó. Ha Peti nem rendel rögtön haza, és ő is azt mondja, hogy bírjuk ki...akkor ő most mit szól bele??? Teljesen kiborított...
Erre jók a fogak. Nem elég, hogy holnap után vizsgázom belőle, fáj, és még a bátyámmal is össze kell vesznem emiatt??? Annyira kéne, hogy most mellettem legyen, és segítsen...vagy csak, hogy békén hagyjon. Annyira szeretem, ő miért nem tud szeretni, és megérteni??? Hogy lehet ennyire...??
Szóval a kiborulás szélén...de egy hetet ezen a szélen is kibírok, féllábon ugrálva...mert utána hogy nézek bárkinek is a szemébe...a sajátomba?! Igyekszem megnyugodni, és egy hét után megoldani mindent. Ezek után semmi nyafi nem lesz a fogorvos, Peti miatt, valahogy csak kibírom majd a szitut..csak Emil nyugodjon meg. Annyira nagyon szükségem lenne rá!! Annyira nagyon bánt!!!!!!!!!!! :"(
